Láss tisztán, ne csak nézz!

Az egyik legnehezebb feladat ha emberekkel dolgozol, hogy mennyire engeded őket közel magadhoz. Bármilyen pozícióban is dolgozol, ez mindig nehéz kérdés. Egy olyan szervezetben, ami emberközpontú, ott meg aztán pláne.

Az évek során azt hiszem megjártam minden szintet ebben a témában és tanultam belőle.
Hogyan tudsz úgy hiteles lenni, ha nem engeded magadhoz közel az embereket? Hogyan döntesz szituációkban és problémákban, ha túl közel vagy hozzájuk? Ha túl távol vagy hogyan leszel megértő?

Én azt gondolom, hogy egy egyensúlyt kell megteremtened. Kell, hogy tudják az emberek, hogy számíthatnak rád, de ha nagyon közel vagy hozzájuk, nem tudsz racionális döntéseket hozni, elvakíthatnak az érzelmeid. 

Sok esetben a mi szakmánkban meg kell hozz olyan döntéseket, amikor a racionális gondolkodásodra és az objektivitásodra van szükség. Az érzelmeid nem vehetnek részt ebben. A legrosszabb amikor egy csapat érzelmileg befolyásol és emiatt nem látod a valós problémákat. Egyszer csak elkezded te is azt képviselni, amit a csapat fúj. 

Azt gondolom mindig van lehetőség belülről javítani a dolgokon.

Sok retrospektíven ültem már, ahol a problémák okozói – a csapat által gondolva – valamilyen külső probléma. Amikor megkérdezed, hogy oké, de mi mit tettünk azért, hogy máshogy legyen? A válasz: semmit.
Hiszek abban, hogy mindig van ráhatásunk a közvetlen környezetünkre, ha más nem egy kis mantrázás mindig segít.

Általában egy csapat és egy vezető (vagy csapat csapat) teljesen máshogy látja ugyanazt a problémát. Emiatt én mindig azt vallom kérdezd meg mind két oldalt és érveljen a saját gondolatai mellett. Ha valaki nem tud érvelni, azt nehéz komolyan venni. Mégis ilyenkor hogyan oldod meg a problémát?

Fontos, hogy te egyik oldalra se állj be, akár mi is a saját gondolatod. Fontos, hogy ki tudj lépni a problémából és távolról tudj ránézni a szereplőkre. Csak ezután mehet a megoldás. Hogyan jön képbe az érzelmi bevonódás?Szerintem ha túl közel állsz vagy a vezetőhöz vagy a csapathoz, nem tudsz objektíven gondolkodni. Fontos ez nem azt jelenti, hogy ne legyen jó kapcsolatod az emberekkel, csak tudj nehezebb helyzetekben racionálisan és objektívan gondolkodni.

A szoftverfejlesztés világában a minőségbiztosítás egy elengedhetetlen feladat. A tökéletes világban mindenre van egy pozíció és egy ember, aki elvégzi az adott feladatokat. Telepítés, code review, dokumentáció, automata teszt… biztos mindenkinek ismerős. Tipikus standard probléma, hogy mi azért nem tudunk jó minőségű szoftvert gyártani, mert nincs ez, nincs az, vagy amaz. Nem állítom, hogy nincs ezekre szükség, de néha a szervezet nem áll még ott, hogy emberekben vagy infrastruktúrában, technológiában mindezt tudja támogatni.

Az emlékezetes példát nézve, ami jó pár éve történt, a szervezet méretéből adódóan nem tudott erőforrást allokálni arra, hogy a minőségbiztosítási feladatokat külön személyek lássák el, ezért ezen feladatok ellátását a csapatokra bízta. Minden retrospektív arról szólt, hogy venni kell fel embert, mert másképp nem tudjuk a minőségbiztosítási feladatok ellátását megoldani. Mivel mindenhonnan ezt hallottam elballagtam a vezetőhöz, akinek ráhatása lehet erre a dologra.
Előadtam a problémát, amit meg kellene oldani, majd meghallgattam az ő véleményét is, ami persze nem egyezett a csapatokéval. Őszinte leszek elsőnek nem értettem és bosszús voltam, amiért nem sikerült a csapatok problémáját megoldani. A vezető véleménye az volt, hogy a minőség nem fontos a csapat számára, ezért nem végzik el ezeket a feladatokat. Úgymond “büdös” mindenkinek.
Tény, hogy egy szoftverfejlesztőnek a tesztelés nem lehet a legvonzóbb feladat, viszont a kezéből kiadott munkáért a csapat a felelős. A hibát ott követtem el, hogy csak a csapatok állás pontját tudtam képviselni, miközben én személyesen sem értettem a programozói múltamból adódóan, hogy miért fáj ennyire 2 hetente egy minőségi tesztet végig nyomni vagy reviewzni érdemileg a másik munkáját? Teljesen egyértelmű, hogy olyan professzionális sosem lesz, mintha egy képzett szuper tesztmérnök nyomkodná végig, viszont legalább próbálunk tenni azért, hogy amit kiadunk az ügyfélnek, az valamilyen szinten lehetőleg ne banális hibákkal menjen ki. Nagyon szerettem a srácokat, együtt lélegeztem velük, csak a jót akartam nekik.

Itt rontottam el. Teltek a hetek és rájöttem, hogy lehet meg kéne jobban értenem a vezetői oldalt is. Tulajdonosi szemlélet… egy szép szó, amit többször emlegetünk, ha egy csapatról van szó. Ahogy néztem a csapatokat, ahogyan arról beszélnek, hogy nekik ez mekkora teher, rájöttem, hogy elrontottam. Egyszerűen nem hívtam fel a figyelmet a másik fél gondolataira. Ott volt X csapat, akik nem szerettek volna csinálni valamit, de alternatív ötlet csak az volt, hogy vegyünk fel embereket, akik majd ezeket a feladatokat ellátják. Persze azt senki nem értette meg, hogy nem tart ott a cég, hogy teljes külön tesztelői csapatot tartson fenn.

A fő gondolat, ami megváltozott bennem az az, hogy elviekben olyan csapatokat szeretnénk nevelni, akik vállalják a felelősséget a termékük minősége kapcsán. Leültem velük és beszéltünk arról, hogy ha ezeket a feladatokat nem végezzük el, akkor a kiadott termék minősége lesz kockáztatva, ami a mi felelősségünk. Sikerült egy olyan helyzetet teremteni végül, amiben a csapatok is és a vezető is tudta képviselni az álláspontjait és egy közös szerződés született arra, hogy milyen feladatok ellátására van szükség a minőségbiztosításához.
A lényeg, hogy simán elvakítottak a csapatok, akikkel a mindennapjaim éltem. Nem az ő hibájuk, én nem vettem észre a többi tényezőt.
Mit tanultam ebből? Ha egy problémánál csak egy álláspontot képviselsz és nem maradsz objektív a résztvevők körében, nem tudod a problémát se megoldani igazán jól. Manapság erre már sokkal tudatosabban figyelek. Jelenleg is dolgozom egy csapattal, viszont nem hagyom, hogy egy probléma esetében csak az ő gondolataikat lássam. Amikor mentorálok más Scrum Master-eket, Agile Coach-okat mindig úgy szoktam ezt elmagyarázni, hogy olyan ez, mint amikor a nagy mester kilökte Dr. Strange-t a saját lelkét a testéből és úgy szemlélte tovább a világot. Egy teljesen új világ nyílhat ki előtted. 

Azt javaslom, sose hagyd, hogy elvakítson csak egy álláspont. Járd körbe a problémát és maradj objektív, úgy hozz javaslatokat a megoldáshoz.